Fedezzük fel együtt Bolognát! 🙂 Ezen az oldalon adatokat, legendákat olvashattok Bologna városáról. Elmesélem Nektek azokat a történeteket, amiket a bolognaiaktól hallottam. Az oldal tartalma folyamatosan frissül.

Fontana del Nettuno

A kút megépítésének költségeit Carlo Borromeo bolognai pápai legátus és Pier Donato Celsi püspök állta. Ezzel a kúttal szerették volna a Piazza Maggoire fényét emelni, és nem utolsósorban kifejezni a város az iránt érzett mérhetetlen örömét, hogy Borromeo anyai nagybátyját választották pápának. (IV. Pius)  A Piazza Maggiore tőszomszédságában 1563-ban kezdődtek el a munkálatok, melyek 1566-ban fejeződtek be. A teret, ahol ma is áll, a szobor után Piazza del Nettunonak nevezték el.

Neptunus bronzszobra istenekhez méltó adottságokkal rendelkezik, kivéve egyetlen testrészét, de erre később visszatérek… 🙂 3,2 m magas és 22 mázsát nyom.  Egy nagyon jellemző mozdulatban ábrázolja Neptunust. Bal kezével épp a háborgó tengert inti nyugalomra. Jobbjában az elmaradhatatlan háromágú szigony.  A szobor Jean de Boulogne da Douai, de csak “il Giambologna” -ként emlegetett  flamand szobrász alkotása, aki akkoriban a Medici család szolgálatában Firenzében dolgozott. Azonban kút alapja és azt díszítő szobrok  Tomasso Laureti keze munkáját dicsérik.

Most térjünk át a 18 karikás történetekre. Turisták százai rökönyödnek meg az alapzat szirénjein… Erről már korábban is írtam, mikor első sokkon túlestem. 🙂 Ahogy említettem egyetlen testrész nem méltó egy istenhez, legalábbis a bolognaiak szerint, hm talán már ki is találtok mivel lehet a probléma… Ha nem, segítek! A következő képen kövessétek a galamb tekintetét!

Ahogy az idegenvezetőnk mondta: Guardate, che piccolo!

A legenda szerint az újdonsült pápát nem akarták zavarba hozni, de állítólag Giambologna noha kénytelen volt a megrendelői kívánságát teljesíteni, mégis sikerült úgy megalkotnia a szobrot, hogy egy bizonyos nézőpontból, Neptunus revansot vehet a rajta élcelődő bolognaiakon. Megpróbáltam ezt fotón megörökíteni:

A revans.

Azonban hamar fény derült turpisságra. A szende bolognai hajadonok védelmében Neptunus bronzalsónadrágot kapott. 🙂

Niccolò dell’Arca: Compianto sul Cristo morto

Niccolò dell’ Arca legfontosabb alkotásának tartják azt a hét szoborból álló szoborcsoportot, ami a Santa Maria della Vita főoltára mellett jobboldalon kapott helyett. Könnyű dolgom van, hiszen egyszerűen nem lehet szavakba önteni, hogy mennyire expresszív. Ezért jórészt képekben mutatom be. Talán egyszer éreztem hasonlót Rómában. Augustust, mint pontifex maximust ábrázoló szobor előtt vagy negyedórát ültem. Elképesztően aprólékos, lélegzetelállító alkotás.

Csak, hogy lássátok, íme:

Augustus

De ez a szoborcsoport még az én ókornak szentelt szívemet is meghatotta. Teljesen letaglózott… Pontosan nem mikor készült a művészettörténészek 1460 és 1490 közé datálják.  Középen a halott Jézus fekszik. Felette: Nikodémus, Mária Salome, Szűz Mária, Keresztelő Szent János, Mária Kleofás és végül Mária Magdaléna. Mind 6 embernagyságú terrakotta szobor arca, gesztusai a gyász különböző megjelenési formáját tükrözi. Szinte hallani a csöndben Mária Kleofás és Mária Magdaléna sikolyát, s már-már várja az ember, hogy mikor törnek elő a könnyek Mária szemeiből. De beszéljenek inkább a képek helyettem:

Il compianto sul Cristo morto.

Mária Kleofás és Mária Magdaléna

És végül egy videó:


Egy hozzászólás »

Hozzászólás